Ezek az időszakok habozásra késztethetnek minket, hiszen kedvetlenekké, csüggedtebbekké, akár még mélyebben kifejezve reményvesztetté válhatunk. Úgy érezzük néha, hogy egy helybe toporgunk, az életünk nem megy sehová. Azonban, ha odafigyelünk testünkre, belsőnkre egyarát, akkor igen is lehet békességes jólétünk, fejlődhetünk, mind testünk, mind jellemünk egyaránt.
Az alábbi ének, pont erre világít rá, fogadjátok sok szeretettel:
- priorizáljunk és az igazán fontos dolgokat soroljuk előre, a többit pedig döntsük-el, hogy valóban szükséges-e
- étkezzünk változatosan ( tízóraira-uzsonnára: zöldség, gyümölcs)
- igyunk eleget (3-3 pohár víz délelőtt-délután)
- mozogjunk (napi 10-15 perc séta is már nagyon sokat segíthet, hogy "kiürüljön a fejünk"
- találkozzunk a barátainkkal
- aludjunk eleget (min.6-8 óra)
- szánjuk időt a bensőnkre (olvassunk, imádkozzunk, énekeljünk)
"A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja" Péld. 17,22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm szépen hozzászólásodat!