Több mint egy hónap telt el az utólsó írásos bejegyzés óta. Nem mintha nem szerettem volna írni, azonban folyamatosan olyan élethelyzetbe kerültem, amelyek kapcsán a megbocsátásos bejegyzés további boncolgatása által tudtam volna a legőszintébben írni. Ma már a szív csendességében összegezve az alábbi gondolatok születtek bennem a megbocsájtás mélyebb aspektusairól: Általánosságban elmondhtó, hogy VISZONYLAG KÖNNYŰ MEGBOCSÁTANI, ha tudod, hogy a későbbiekben jobbra fordulhat a dolog, ha bocsánatot kérnek, ha még a bántást követően is úgyérzed, hogy lehet még értéket képviselő a kapcsolat, a barátság. DE MI TÖRTÉNIK OLYANKOR, amikor ugyan azon emberek időről-időre megbántanak, ha alaptalanul rágalmaznak, ha olyan emeberektől érkezik a feléd a nyíl, akiktől nem várod, ha saját maguk által szőtt hazugságokra épített életük miatt, talán észre sem veszik cselekedeteik súlyát, ha te mint "érintett" fél túl reagálod, a szíved megkeményedik és már úgy érzed nincs olyan értéke annak a dolognak/kapcsolatnak, ami miatt érdemes lenne küzdelmet folytatni.
nehéz lecke DE nincs lehetetlen: A SZERETET A KULCS

Küzdj te is, én se adom fel, nem tehetem, mert értem is küzdenek!