A november kezdete igen nehéz lelkileg, hiszen szeretteink elvesztése soha el nem múló nyomot hagy az életünkben. Néha rajtakapja magát az ember, hogy azon mereng, milyen lenne az élet ma, most, éppen ebben a pillanatban, ha a szerettünk még mindig velünk lenne. Vajon, hogyan befolyásoltuk volna egymás életét, hogyan telnének a mindennapok, milyen közös élményeink, élethelyzeteink lennének. Aztán "megszólal" a telefon, jön egy újabb e-mail és valahogy "visszaszorítjuk" magunkat az élet sodrásába. Néhány sablon gondolat jut még eszembe, amit gyakran (de nem szívesen) hall az ember ilyen esemény kapcsán: "az élet nem áll meg", "haladni kell tovább", "idővel majd jobb lesz". Aztán 10 év elteltével már ezek a mondatok más értelmet nyernek, hiszen valóságosan tapasztalja az ember, hogy az élet nem áll meg, és igen haladni kell tovább, és igen idővel halványul a fájdalom (bár a seb hegesen gyógyul, de gyógyul). A november előrehaladtával azonban az élet örömteli oldalai is megcsillannak. Bár lehullanak a falevelek, de rendkívüli érzés kilépni reggelente a friss oxigén dús levegőbe érezni az arcunkon, hogy közeledik a tél. A november ilyen szempontból tökéletes arra, hogy egy finom (koffeinmentes) igazi gyümölcstea meleltt az ember rendszerezze a dolgait, mi az amit még mindenképpen ebben az évben szeretne elintézni, vagy mi az amivel szeretné megalapozni a jövőévet. Novemberben szokás mindenféle "no" dolgokat fogadni (pl. no shave november stb.) azonban én most inkább arra bátorítok mindenkit, hogy igen is legyen ez a hónap a cselekedeteké. Ha voltak terveid erre az évre, de még nem sikerült megvalósítani vágj bele most. Állíts össze magadnak egy kis "projekt tervet", bontsd le akár a részfeladatokat napi szintre, reggel fusdd át a teendőket majd a nap végén húzd ki a listádról!
Gyógyulás lesz ez testednek és felüdülés a csontjaidnak. Péld. 3,8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm szépen hozzászólásodat!