Az ismeretlen óceán ez.
amelyre hívsz, hullámhegyek.
A csónakból kilépek, érted.
Félek nagyon, nézd, süllyedek!
Itt csak hozzád kiáltok én
felnézek hisz van még remény! -Ha vihar tombol-
Féltő karod nyújtod felém.
Tiéd vagyok, és Te enyém!
Kegyelmed mélyebb nagy vizeknél,
Nincs hely ahol, nem érne el.
Az egyre zúgó szélviharban.
Csodálom Őt, Ki felemel.
Mert csak hozzád...
Vezess arra, merre bármi megtörténhet,
A vízen járni engedj kérlek.
Én itt vagyok, hát hívj el.
Vigyél ki a mélyre, hadd remegjen lábam.
S neved friss hittel hadd áldjam!
dicsérjem teljes szívvel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm szépen hozzászólásodat!